Tavasszal ültettünk spenótot, kíváncsiságból, mennyire szereti a kertünkben található földet. Nagyon szerette, rengeteg spenótunk lett, hirtelen, és gyorsan. Így sorra kerültek spenótos ételek az asztalunkra, ez is egy ilyen finomság. Remek példa egy gyorsan elkészíthető, könnyű, de mégis picit fényűző finomságra.

Hozzávalók

10 dkg natúr/tejszínes krémsajt

10 dkg tejföl

1 fokhagyma zúzva

2 jó nagy marék friss spenótlevél

1 zacskó szeletelt füstölt lazac

só

fehér bors

olívaolaj

linguine tészta (vagy bármilyen széles metélt, esetleg fussili)

Egy nagy serpenyőben kevés olívaolajat felmelegítünk, rádobjuk a spenótokat és megfonnyasztjuk. Ez gyorsan megvan, a spenót pár pillanat alatt megfonnyad, ezután ráöntjük a krémsajtot és a tejfölt. Sózzuk, borsozzuk, és a zúzott fokhagymát is hozzákeverjük. Felforraljuk, és pár perc után már le is zárhatjuk a tűzhelyet. A füstölt lazacokat kézzel szétszakítjuk apróbb darabokra és rászórjuk a tetejére.

Kifőzzük a tésztát, majd leszűrést követően belemerjük a kész szószba. Nem baj, ha nem csepegett ki teljesen a tészta, egy kis főzőlé jót tesz a krémes szósznak. Tányérba szedjük és elfogyasztjuk.

Ez a recept úgy keletkezett, hogy annyira szépek a kifacsart narancsok héjai, ezzel kezdeni kellene valamit. Kandírozni nem akartam a héjakat, ennél magasztosabb végeredményt képzeltem. Így nekiláttam a netet böngészni, mit is lehetne kezdeni vele. A narancsos krém mellett döntöttem, amiből sajtkrém kerekedett. Végül 2 receptet ötvöztem, mert magában egyiket sem találtam az igazinak. Így keletkezett a mi narancsos sajtkrémünk, narancshéjba töltve. Az elkészítése roppant egyszerű, gyorsan megvan, és roppant finom. Természetesen poharakba töltve is remek finomság:)

Hozzávalók

20 dkg natúr/tejszínes krémsajt

12 dkg tejföl

2 tojás kettéválasztva

15 dkg porcukor

1 narancs frissen kifacsart leve

a narancs héja kandírozva

2 evőkanál keményítő

3 kifacsart narancs héja - 6 fél db - ( ennek hiányában természetesen poharakba is tölthetem)

A krémsajtot, tejfölt, tojások sárgáját és a porcukrot habverővel felverem. Hozzákeverem a narancs levét, ezzel is alaposan összekeverem. Ezután beleszitálom a keményítőt, melyet szintén alaposan elkeverek benne.

Felverem a tojásfehérjéket kemény habbá. Ennek először az egyharmadát óvatosan beleforgatom a krémbe. Mikor már homogén, hozzákeverem a maradék fehérjehabot is.

Fogom és a kifacsart narancsok héjaiba töltöm. Ha épp nincs narancshéjam, vagy csak ezért nem akarok kifacsarni pluszba narancsot, akkor kis tálkákba, vagy poharakba töltöm.

A krémhez kifacsart narancsokról vékonyan (hámozóval a legkönnyebb) levágom a héjak narancssárga részét, a fehér részét ne vágjuk hozzá, mert az roppant keserű. Vékony csíkokra, szeletkékre, ahogy tetszik felvágjuk. Egy kis lábasba 2 evőkanál cukrot 1 evőkanál vízzel felforralunk, majd beleszórjuk a felaprózott narancshéjakat. Addig forgatjuk benne, míg jó alaposan bevonja. Ezután kivesszük és a narancskrém tetejére halmozzuk.

A krémet fogyasztás előtt érdemes 2-3 órára hűtőbe tenni.

Szenvedélyesen szeretek főzni, és most már sütni is. Bevallom a sütés csak pár éve került a kedvenc konyhai elfoglaltságaim közé. A fűszerek megszállottja vagyok, erre ékes bizonyíték a felhalmozott fűszerkészletem, melyet pár porcon kallódó csomag kivételével rendszeresen használok is. - közel 80 fajta fűszer és fűszerkeverék büszke tulajdonosa vagyok. Megjártam Marokkót, kelettől-nyugatig, nem csak a turistaközpontokat, de voltam apró piacokon, mini falucskában, ettem helyieknél, és útszéli kifőzdékben, Ez nagyon nagy hatással volt a ízvilágom formálódásában. Nagyon szeretem a nemzetközi konyhákat, főleg az egzotikus közel-keleti és ázsiai ízek vonzanak kifejezetten. Szerencsére egy olyan türelmes és mindenre nyitott párt sodort mellém az élet, aki némi noszogatás árán, de végül teljes mellszélességgel mellém csapódott ezen kalandozásban. Így szélesedett ki az otthoni étkezésünk a hagyományos magyaros ízektől először az európai, majd később a világ számos konyhájának ízvilágáig. Igyekszem minden konyhánál az eredeti, autentikus recepteket felkutatni, nem akarok "magyarosítani" egyetlen ételt sem.

Most már teljes magabiztossággal kreálok új, saját recepteket :)

Ezzel párhuzamosan második szenvedélyemmé a kenyérsütés vált. Bár ezen az úton még csak kezdő lépésekkel járok, másfél éve ezelőtt (2016 nyarán) kezdtem mindennapi kenyerünk és péksüteményeink itthoni sütésébe. Természetesen itt is nemzetközi vizekre is elkalandozom menetrend szerint.

Elmondható, hogy a konyhám egy igazi kulináris olvasztó tégely.

Zárszóként a gasztronómiához mára már lassan szenvedélyessé váló viszonyomhoz annyit, hogy az ízek teljes harmóniáját számomra, az étkezés zárszavaként, mint borász, egy-egy gondosan kiválasztott pohár bor jelenti. Időnként erről is hosszabban mesélek majd :)

Újév napján a hagyományokat követve lencsét ettünk mi is. Azonban a hagyományoktól eltérően egzotikus ízekbe bugyoláltuk ezt a hüvelyest. Azért választottam ezt az ételt, mert lencse igazából nem nagy barátunk, csak ilyenkor szoktuk enni, de gondoltam, ha más ízvilágban kipróbáljuk, hátha megszeretjük. Nem tévedtem, így már a lencse is felkerül a ételpalettánkra.

Mivel megjártam Marokkót, és a szívembe zártam, így az arab ételek kifejezetten a kedvenceim lettek. Próbálok minél autentikusabb ízeket varázsolni az asztalra. Ebben nagy segítségemre van egy kedves internetes ismerősöm, aki Marokkóban ment férjhez és az anyósától tanult főzni. Ezt a receptet is tőle kaptam.

A lencséről, mint a babról megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatosan, hogy áztassuk vagy sem, ki így, ki úgy csinálja. Én áztatni szoktam.

Hozzávalók:

500 gr lencse beáztatva

1 nagyobb hagyma apróra vágva

3 gerezd fokhagyma összezúzva

3 nagyobb paradicsom kimagozva, lereszelve (ennek hiányában 1 konzerv darabolt paradicsom)

4 evőkanál petrezselyem vagy koriander összevágva (ha nincs friss, akkor lehet szárított is, de ebből plusz 1 evőkanállal érdemes beletenni)

2 közepes répa lereszelve

2 + 1/2 teáskanál római kömény

2 + 1/2 teáskanál édes fűszerpaprika

1 + 1/2 teáskanál gyömbér

1/2 teáskanál kurkuma

1/2 teáskanál bors

2 - 3 teáskanál só (ízlés szerint)

1/4 teáskanál chili pehely (aki szereti a csípős ízeket, tehet bele többet is, illetve tehet hozzá még 1/4 teáskanál cayenne borsot is)

1 evőkanál paradicsompüré

1 chili paprika apróra vágva (elhagyható, ha valaki nem szereti nagyon a csípős ízeket)

1/3-ad csésze (80 ml) olíva olaj

víz (annyi, amennyi ellepi)

Az elkészítése roppant egyszerű, és nem igényel sok bíbelődést. Az összes hozzávalót egy lábasba tesszük, alaposan összekeverjük. Felöntjük annyi vízzel, ami éppen ellepi. Megkóstoljuk, ha szükséges még megsózzuk. Forrástól számolva úgy 25 perccel alaposan átkevertem. Ekkor már szinte teljesen megfőtt a lencse, még 5-10 percig főzöm, sűrűn kevergetve, hogy a megfőtt répa és hagyma kicsit megtörjön és besűrítse picit a főzeléket. Az tudni kell, hogy nem lesz olyan sűrű, mint a hagyományos magyar főzelék,  a marokkői főzelékek levesesebbek. Én elsőre cayenne borsot és a darabolt chili paprikát nem tettem bele, mert mi nem nagyon szeretjük az erőset. Így kellemesen ízes és leheletnyi csípősséggel bíró főzeléket kaptunk.

Tálaláskor megszórható vágott petrezselyemmel vagy korianderrel. Fogyasztható hagyományosan marokkói lepénykenyérrel.

Jó étvágyat mindenkinek!